Kaptam egy keresztény hírlevelet, mely így kezdődött: "A mai kereszténység állapota világviszonylatban is lehangoló. Az úgynevezett "hitélet" többnyire kimerül az istentiszteleti vallásos cselekményekben."
Kemény szavak ezek, valóban. Tényleg csak beszélünk róla - a hitünkről, s nem éljük? Azt gondolom, hogy mindenkinek a saját életét kell ez ügyben szemrevételeznie, hogy ne a "megvizsgálnia" szót használjam, mert ugye az olyan kemény és hivatalos...
Érdekes, mert ezt a témát már máshol is feszegettem, s ott a reakció világos volt, mindenki nekem rontott, hogy én hogyan képzelem ezt, miért feltételezem, hogy aki bemegy egy templomba, s ott részt vesz szent áhítatban az "istentiszteleti vallásos cselekményekben" - lásd a cikkindító idézetet - nos az illető nincs a megtérésnek azon fokán, mely neki is jó lenne, illetve nem sok tapasztalata van valószínűleg az élő Istenről... Miért állítottam ezt? Mert látszik. Mert megtapasztalható.
Az életünk gyümölcsei árulkodnak rólunk. A válások, a véget nem érő veszekedések, a gyermekek elhanyagoltsága, a tv műsorok nézettségi adatai, a gazdasási válság tényei - hiteldömping, szóval ezek mind-mind azt mutatják, hogy tényleg baj van.
- A válás arról szól, hogy két ember, férfi és nő nem képes egymásért szeretetben döntéseket hozni. Nem az már a lényeg, hogy hogyan tegyem Őt boldoggá, hanem az, hogy miért nem tesz Ő engem azzá.
- A véget nem érő veszekedések is erről szólnak: Nekem ez jár, ide vele, nem érdekel az állapotod, a helyzeted. Ha lecsúszol is, engem az nem érdekel, csak a saját érvényesülésem.
- A gyermekek elhanyagoltsága? Annyi ténfergő, dohányzó, italozó, drogozó gyermeket láthatsz ma az utcán, akár éjjel is, sőt egyre fiatalabb fiúkat , s lányokat komoly szexuális fűtöttségben, hogy nem is érted, hogy kerültél Te erre a bolygóra.
- A tv műsorok nézettségi adatai azt igazolják, hogy a balhé, a botrány, a pénz, a gazdagság, a "celeb" mind-mind előbbre való, s nézni való, mint bármi más, ami érték. Érték lehetne.
- A hiteldömpingbe beleroskadó embereket is felkapta a média, sőt a kormányzat is majd megteszi a megfelelő lépéseit...de könyörgöm, amikor aláírja valaki a hitel feltételeit, akkor nem olvassa el??? Egyrészről. Másrészről pedig igaz az, hogy a bankok, a hitelintézetek a busás haszon reményében ontják magukból még most is a csábítást. Vedd meg ma, legyen a Tiéd, aztán majd később kifizetheted. Mi segítünk. Aha...belerokkanni.
Hol jön a képbe a kereszténység, mely természetesen ma már egyáltalán nem "trendi". Hát ezt mindenki maga döntse el, de én ki merem jelenteni, hogy fentiekre, bármire megoldást adhat a kereszténység.
Lehet, hogy ez a poszt csak hőbörgésnek tűnik, mindenesetre én azért némi igazságtartalmat felfedezni vélek így, ahogy a végén visszaolvastam...s érzem, hogy ez nekem is feladatokat ad. Te mit gondolsz erről? Megírod?
1 megjegyzés:
Kedves ZoliTesó!
Nagyon is megértem a felháborodott hangot, és igazat adok neked.
Míg néha némi lelki fellendülést érzek, emellett mindig elgondolkodtató, mi mennyire vagyunk felelősek a dolgok ilyetén állásán. A mi alatt "mi, keresztényeket" értem.
Ha háttérbe húzódunk, mert a világ ezt szeretné, akkor nem tudunk megfelelni keresztényi küldetésünknek, mely a világba szól. Idézem:"Nem azt kérem tőled, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól." - mondja ezt Jézus Atyjának a János evangéliumban.
Mint ahogy felelősek vagyunk családtagjainkért is, felelősek vagyunk a környezetünkért is, mégha más mértékben is.
Köszönöm, hogy megírtad!
Megjegyzés küldése