Olvastam ma egy cikket, mely meglehetősen kendőzetlenül teregeti ki Mel Gibson szennyesét a világnak, persze megemlítve azt, hogy ő a Passió keresztény-konzervatív rendezője.
A cikkben hosszasan taglalnak néhány telefonfelvételt, melyen Gibson magából kikelve üvöltözik exnejével, s eközben természetesen durrognak a nyomdafestéket nem tűrő, de az internet hullámait kényelmesen meglovagló szavak, melyektől annyira "érdekes" és olvasott a média.
Az jutott az eszembe minderről, hogy nagyító alatt figyel minket a "Világ".
Nézzük, Te keresztény vagy, mikor buksz el?
Na most elbuktál! Lecsapunk rád!
Te ezt nem teheted meg! Te keresztény vagy!!!
Hogy képzeled ezt?
Tudod, ebben az az érdekes, hogy minden, ami egy kereszténnyel megtörténhet s meg is történik, mert emberből vagyunk; ugyanúgy egy átlag "nem vagyok keresztény, nem hiszek semmiben" típusú embertársunkkal is megtörténhet s meg is történik. Csak annak nincs hírértéke, az teljes mértékben "természetes".
Természetes? A "Világ" számára néhány ál-tanító ügyes munkájának eredményeképpen természetessé vált. Elfogadottá. Ez a könnyebb út.
A félrelépés már nem félrelépés, hanem szükséglet, amit egészségtelen visszafojtani...
A lopás már nem lopás, hanem igazságos újraelosztás...
Az ölés már nem ölés, hanem csak a magunk életének megvédése...
A bűn már nem bűn, hanem egyszerű s természetes emberi reakció valamire, ami most és éppen nem tetszik...
Tehát "természetes" valami. Valami, amit meg lehet magyarázni, s ha csak úgy elmélázol rajta, akkor még el is hiszed, hogy ez így jó.
S ezáltal válik a keresztény ember, aki elbukik, s Krisztusban újra és újra felkel - természetellenessé - a "Világ" embereinek szemében. S a "Világ" embere ki is kéri magának: "Hogyan képzeled ezt?"
Nekem csak egy kérdésem van: Milyen jogon teszi ezt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése