Gondoltam, itt a február, új hónap, írni kellene már valamit.
Amikor írástalan csönd honol a fejemben, nincs mit tenni, elő kell venni a Szentírást. A Bibliát.
Nézzük mit kínál mára nekünk? Mal 3,1-4
"Íme, én elküldöm angyalomat, hogy elkészítse az utat színem előtt, és csakhamar eljön templomába az Úr, akit ti kerestek, s a szövetség angyala, akit ti óhajtotok. Íme, már jön is, -- mondja a Seregek Ura.
-- De ki tudja elviselni az ő eljövetelének napját, s ki állhat meg az
ő láttára? Mert ő olyan, mint az olvasztó tűz, és mint a posztóványolók lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és tisztító mester, és salaktalanná teszi Lévi fiait; és megtisztítja őket, mint az
aranyat és mint az ezüstöt, hogy igazságban mutassanak be áldozatot az Úrnak, és tetszeni fog az Úrnak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint a hajdankor napjaiban, és mint a régi esztendőkben."
Olyan felfoghatatlan ígéret "hangzik" fel ezen sorokból, melyet minden keresztény ember vár. Sóvárogva. Pedig nem egyszerű a történet, mert ezek a szavak: "olvasztó tűz"; "salaktalanná teszi"; "megtisztítja őket, mint az aranyat és mint az ezüstöt", nos, igen kemények.
Mégis a végeredmény az arany és ezüst, ergo felismerhetem: legalább olyan értékes vagyok az Úr számára, mint az arany. Vagy még annál is értékesebb.
Hát igen, de azért ott van a fránya salak...
Na, de ha megtisztultunk, akkor: "igazságban mutassanak be áldozatot az Úrnak". Igen.
Egy-egy csöndes ima, vagy egy szentmise, vagy dicsőítés az Úr jelenlétében hangos szóval - mind-mind áldozat bemutatása. Nem azért, mert Neki ez szükséges, hanem azért Méltó rá.
Egy biztos: amikor az Úrhoz fordulunk - bármilyen formában - Ő meghallja azt és a Neki tetsző időben javunkra fordítja mindazt, ami kedves a számara. A többit pedig elemészti a tűz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése