2009. január 26., hétfő

Be kell fűteni...

Minden nap visszatérő tevékenységem otthonunkban a nagyszobában begyújtani a cserépkályhánkat. (Igen, visszatérő elem mondókáimban a tűz, a láng... :) )

Miért teszem ezt? Mert ha nem teszem, hát hideg lesz a szobában. (A szoba is visszatérő jellegzetesség :) ) A hideg pedig kellemetlen, nehezen lehet elviselni, kifejezetten rossz. Hajléktalanok tudnának erről mesélni.

Begyújtani munka, fáradtságos, és időt rabló. Mégis a végeredmény szívet és testet melengető.
Vállalom tehát és megteszem, mert tudom előre - a szobánkban a klíma kellemes lesz és a tűz melegétől lesz igazán otthonos. Ez egy érzés...elmondhatatlan.



...és akkor megjött a napi gondolat is: Hagyom-e kihűlni a kapcsolatomat Istennel? Áldozok-e rá mindennap időt, fáradságot, hogy befűtsem a szobámat? Ima, szentírás...?
Ha nem teszem ezt olyan rendszerességgel, akkor fázom, fázni fogok. Később pedig még beteg is lehetek. Hát nem, ezt nem szeretném. Azt akarom, hogy egészséges legyek. Egészséges legyen köztünk, Isten és én köztem a párbeszéd. Ehhez fűteni kell. Ima! Szentírás. Igen.

Persze ezért időnként keményen küzdenünk kell. De azért tudjunk róla, hogy megkapjuk hozzá a kegyelmet, az erőt, és az áldást, amikor tényleg elhatározzuk magunkat.

Add meg Uram, kérlek Mindenkinek a lehetőséget, hogy Tüzednél melegedhessen!

Nincsenek megjegyzések: