Mk 6,6
És csodálkozott hitetlenségükön. Ezután bejárta a helységeket a
környéken és tanított.
Ez megdöbbentően időszerű.
Hitetlenség = nem hiszem el, hogy van Teremtő, van Isten, aki figyeli és segíti az életemet. Nem hiszem el, hogy Isten Jézus nevű Fia értem halt meg a kereszten. Nem hiszem, hogy feltámadt!
Nem hiszem el, hogy életem minden pillanatát rábízhatnám, ha akarnám. Nem hiszem el, hogy a "szeretet" az mindennél fontosabb és ajándék! - melyet továbbadhatok anélkül, hogy bármi veszteségem érne.
Borzasztó és veszedelmes érzés hitetlennek lenni. Amikor azt gondolod, hogy na majd én megmutatom. Nehogy már bárki is irányítgasson éngömet! Nem kell nekem segítség, a magam ura vagyok, egyébként is megmondta a tv, a rádió.
Ne hidd, hogy a hívő embernek nincsenek ilyen gyenge pillanatai. Vannak.
Tegnap egy fiatal kezén megláttam a W.W.J.D. karszalagot.
"Mit tenne Jézus?"
Valóban csatlakozunk Jézushoz - a "tevésben", a cselekvésben, vagy csak válogatunk, szelektálunk.
Most úgy tennék, mint Jézus...most pedig nem úgy tennék, mint Jézus...ez gáz.
"Ezután bejárta a helységeket a
környéken és tanított."
Légy szomjas a tanítás befogadására és továbbadására.
Ha valami megtörtént Veled és felfedezni véled benne az Isten kegyelmét, áldását, akkor add tovább. Mert más is szomjas. Ki vagyunk száradva. Hitetlenek vagyunk - néha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése