Adjátok meg tehát mindenkinek, amivel tartoztok; akinek adóval, annak az adót, akinek illetékkel, annak az illetéket, akinek félelemmel, annak a félelmet, akinek tisztelettel, annak a tiszteletet.
Egy véletlen (véletlen???) folytán került a látóterembe ez az ige.
Több dolog foglalkoztat mostanság.
Rendbe kellene tegyem a személyes hitéletemet...mert vannak elmaradásaim.
Rendbe kellene tegyem a házunk minden zegét és zugát, mert ellepnek minket a dolgok.
Rendbe kellene tegyem az időgazdálkodásomat...mert nincs.
Rendbe kellene tegyem a családunk pénzügyeit...mert tervezetlen és átgondolatlan.
Ez utóbbi kapcsán találtam egy weboldalt és kaptam egy anyagot. S akkor jött a Róma levél 13. fejezetének 7. verse...
Nagyon kemény ige ez és eltökéltséget igényel. Mert szó van benne mindenről, amit "éppen" rendbe készülök rakni magam körül.
Adó, illeték, félelem, tisztelet...azt hiszem, hogy nem szorul magyarázatra.
Azt hiszem, mindenben lépnem kell egyet. Mindig csak egyet. Aztán megtenni a következő lépést.
Mert egyet lépni tudok, ugrani át egy szakadékon nemigen....opssz, ez a szakadék dolog olyan ismerős.
Láttam egy kurzuson...
Az egyik oldalon állok én.........szakadék..........a másik oldalon az Atya.
A szakadékon átmenni csak és kizárólag úgy lehet, ha azon keresztben ott találom Jézus keresztjét.
S hiszem azt, hogy fenti problémáim kizárólag (tudom, szóismétlés, de szándékos), tehát kizárólag Jézus segítségével tudom megoldani. Az Ő támogatásával. Ehhez az kell, hogy oda adjam Neki a gondjaimat. Ez nekem a legnehezebb. Mert "én majd megoldom...". Hát van, hogy nem. Amikor ott a szakadék...
---a fotó a http://www.sxc.hu ingyenes gyűjteményből származik---
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése