"Tehát mindaz, aki közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom.”"
...olvashatjuk a mai evangéliumban.
Mit szeretne tőlem Jézus? Mit kíván tőlem?
Mondjak le mindenről?
A házamról - amiben lakom négy gyermekemmel és a Feleségemmel, az autómról - mellyel biztonságosan eljuthatunk A-ból B-be?
A fizetésemről, az értékeimről, a kedvenc időtöltéseimről? A közösségeimről, a barátaimról?
Nem, szerintem nem ezt kívánja Jézus tőlem.
"Amim van" - ez azt jelentheti, amiről azt gondolom, hogy magamnak köszönhetem, hogy az enyém. Nem pedig az Atyának. Amiről önző módon azt gondolom, hogy ÉN kellettem ahhoz, hogy azok a dolgok megteremtődjenek és a sajátommá váljanak...
Ezeket kell elhagyjam. Ha ezeket nem hagyom el, nem tudom Jézust követni tanítványkényt.
"Jn 1,3
Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. "
1 megjegyzés:
Nem nekünk kell kitalálni, hogy mit adjunk oda, hanem azt, amit Jézus kér.
Ő elég sok esetben lehet nagyon konkrét, kérhet nagyon értékeset, de kérhet szinte értéktelent is, mármint pénzbe értéktelent. De ha ahhoz kötjük a szívünket, akkor jobb is, ha elkéri!
Idővel pedig mi magunk is megtanuljuk tőle, hogy hogyan kell mindazzal bánni, amink van!
Megjegyzés küldése