Tegnap este jól megraktam, hamarosan fel is forrósodott rendesen, aztán a melegben el is pilledtem és később elaludtam. Egy fontos dolog kimaradt aznap este az életemből: Nem csuktam be a kályha két szellőzőnyílását, amikor már annak az ideje lett volna. A következmény: reggelre kihűlt a kályha. Nem lett teljesen hideg, de a huzat kivitte magával a kéményen át a meleget rendesen.
Miért mesélem ezt el? Mert kicsit ilyen az életünk. Megrakjuk a kályhánkat, jól befűtünk, "belemelegszünk" Isten közelségébe. Szeretjük ezt az állapotot. Aztán véletlenül nyitva felejtjük azokat a nyílásokat, amiket nem kellene...és oda a melegség. Kihűlt a kapcsolatunk Istennel.
Velem megtörtént már, azért írom le, hogy Veled ne történjen meg!
A kályhát újrafűteni pedig legalább annyi fáradtságba kerül, mint először.
Mennyivel egyszerűbb lenne odafigyelni rá, a megfelelő időben nyitni, csukni azokat a nyílásokat. Nem elfelejteni, hogy a meleget meg kell tartani. Odabent.
2 megjegyzés:
nahát...!
nagyon tetszik nekem, mikor Isten ennyire közelről tanít minket!
tűzközelben! ;)
Engem is nagyon megfogott ez az írás, jó, hogy ennyire rá vagy hangolódva az Úrra, hogy ennyire engeded magad tanítani és megosztod velünk is a tapasztalataidat.
Megjegyzés küldése