Természetesen Szent Istvánunk ünnepe is. Méltó róla is megemlékeznünk.
Ha az idei dátumra tekintek, háát...az ünnep délelőtjén olvastam néhány cikket és hozzászólást a "nap fénypontjáról", az esti tüzijátékról. Amit nagyon-nagyon sok településen megrendeztek.
Persze az emberek odamennek, csodálkoznak, örvendeznek, a kisgyermekek álmélkodnak.
De!
Egyrészt mennyi pénzbe kerül ez nekünk...tudom, kenyeret és cirkuszt a népnek...hát cirkusz az van keményen.
Egyrészt mennyi pénzbe kerül ez nekünk...tudom, kenyeret és cirkuszt a népnek...hát cirkusz az van keményen.
Ha az egyik évben azt mondanák, hogy nincs országosan sehol tüzijáték, hanem az így félretett néhány száz millió forintot mondjuk odaadják egy gyermekklinikának, akkor volt az egésznek értelme. Így csak puffogtatás az egész. Meg szájtátás...
Ami nekem erről az egészről beugrott: vágyom arra, hogy eljöjjön az a "világ", amikor az Úr Jézust dicsőítjük ugyanilyen lelkesedéssel és ugyanekkora tömegekben, mint ahogy augusztus 20-án az a sok-sok ember el megy a saját városában a tüzijátékot megbámulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése