Györgyi azt írta, az "írásaimat várja", hát belecsapok. Persze nem csak ezért, meg azért, mert a szabadságok után újra dolgozom, hanem azért is, mert születnek friss gondolatok. Bennem.
Nos, ahogy mondani szokták, a téma az asztalon hever. Itt a jobb sávban, az evangéliumban.
"...Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutnia Isten országába."
Mi jut eszembe a gazdagságról elsősorban? Először a pénz. Amire mindig szükség van. Másképp: amiből sosincs elég. Félre ne érts, nem tengerjáró körutazásra gondolok, nem az a problémám, hogy hogyan férne be a második autó a garázsba az első mellé a nyaralóba.
Napi szinten érik az embert csalódások, lemondások. Nem mindig, de gyakran.
Keresztény emberként tehát van egyrészt egy vágy, egy igény, vagy nevezzük szükségnek, és van egyfajta józan gondolkodás, ami pontosan az aktuális evangéliumi részből fakadó mérsékletesség.
A mérsékletesség ellentéte a mértéktelenség. Amikor valaki annyira átbillen a manna oldalára, hogy csak azt látja. Márpedig úgy fogunk innen elmenni, ahogyan jöttünk, tehát semmit sem vihetünk magunkkal. A mannát semmiképpen nem.
Mit viszünk hát, s mit gyűjtsünk? A szeretetet. Ami mint tudjuk, nem múlik el soha. Ami megmarad bennem, Benned, a Szüleidben, a Gyermekeidben, a Rokonaidban, a Barátaidban.
Igen, de egyenlőre itt a földön élünk, és bizony be kell menni a boltba, amikor már nagyon muszáj. S ott elő kell venni a pénztárcát, vagy a bankkártyát.
Hol a határ a pénzgyűjtésben, s költésben? Hol van az a pont, amikor egy keresztény embernek el kell gondolkoznia: ennyi elég.
Nyitva hagyom ezt a kérdést, hátha hozzászólsz! :)
Nos, ahogy mondani szokták, a téma az asztalon hever. Itt a jobb sávban, az evangéliumban.
"...Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutnia Isten országába."
Mi jut eszembe a gazdagságról elsősorban? Először a pénz. Amire mindig szükség van. Másképp: amiből sosincs elég. Félre ne érts, nem tengerjáró körutazásra gondolok, nem az a problémám, hogy hogyan férne be a második autó a garázsba az első mellé a nyaralóba.
Napi szinten érik az embert csalódások, lemondások. Nem mindig, de gyakran.
Keresztény emberként tehát van egyrészt egy vágy, egy igény, vagy nevezzük szükségnek, és van egyfajta józan gondolkodás, ami pontosan az aktuális evangéliumi részből fakadó mérsékletesség.
A mérsékletesség ellentéte a mértéktelenség. Amikor valaki annyira átbillen a manna oldalára, hogy csak azt látja. Márpedig úgy fogunk innen elmenni, ahogyan jöttünk, tehát semmit sem vihetünk magunkkal. A mannát semmiképpen nem.
Mit viszünk hát, s mit gyűjtsünk? A szeretetet. Ami mint tudjuk, nem múlik el soha. Ami megmarad bennem, Benned, a Szüleidben, a Gyermekeidben, a Rokonaidban, a Barátaidban.
Igen, de egyenlőre itt a földön élünk, és bizony be kell menni a boltba, amikor már nagyon muszáj. S ott elő kell venni a pénztárcát, vagy a bankkártyát.
Hol a határ a pénzgyűjtésben, s költésben? Hol van az a pont, amikor egy keresztény embernek el kell gondolkoznia: ennyi elég.
Nyitva hagyom ezt a kérdést, hátha hozzászólsz! :)
1 megjegyzés:
Hol van az a határ?Hát szerintem mikor már nem a Krisztus szolgálata az első ha nem a pénz gyűjtés...és az Úr dolgait háttérbe szoritja.
Megjegyzés küldése