Hányszor mondod még?

Tegnap, egy szép keddi napon eljutottunk Budapestre, az Eucharist együttes Országos Dicsőítő Koncertjére.

Mivel nagy az autó - 6 személyes - úgy gondoltuk, hogy megtöltjük lelkes keresztényekkel.
Végül hárman mentünk. A Párom Gabi, én és egy dicsőítő szívű zenésztársam, Ildus.

Miért maradt üresen a maradék három hely? Ebből egy igazolt, mert az utolsó pillanatban jött közbe valami egy másik zenésztársamnak. Olyan, amit nem lehetett halasztani. Eddig o.k.

És a másik két ülés? Nos, hívtam sokakat, írtam levelet, beszéltem telefonon eleget.
Persze volt, aki a válasza egyértelmű volt, más programja van, o.k.

De többször kaptam az a választ: "Hát ezt most kihagyjuk..."

Hányszor mondod még, hogy "ezt most kihagyom...majd legközelebb..."???


Istent dicsérni, Istenről énekeket hallgatni, Neki énekelni...ennél mi lehet fontosabb és sürgősebb? Félre ne érts, vannak elfogadható indokok. De aki amúgy teljesen ráért volna, nos azoknak nem tudom megérteni a "bocs, ezt most kihagyom" mentalitását.

Hányszor mondjuk még? Hányszor megesik velünk, hogy Istenre nemet mondunk? Majd legközelebb? Bevallom férfiasan, én is megteszem ezt. Aztán később rádöbbenek...mit teszek.
Hányszor mondom például a gyermekemnek: most nem érek rá, gyere később...
Hányszor mondom a Feleségemnek: most fontosabb dolgom van, majd később meghallgatlak...
Megtesszük. Nemet mondunk, és Istenre is nemet mondunk. Sokszor. Előbbre való a kényelmünk, a fáradtságunk, a bizonytalanságunk - kell-e ez nekem?

Keresek olyan példákat az életemben, amikor Isten mondott nekem nemet. Amikor Jézus azt mondta: Zoltán, most nem érek Rád....
Nem találok...

Minden, amiről most írok: döntés kérdése. Tudok-e én dönteni mindig és mindenkor Isten mellett. Mindentől függetlenül. A körülményeimtől, az egyéni problémáimtól függetlenül. Attól függetlenül, hogy majd mások mit mondanak. Rólam. Rólad.

Hát ennyi...

---a fotó a http://www.sxc.hu ingyenes gyűjteményből származik---