Ma reggel letettem az oviban a legkisebb gyermekemet és utána bandukoltam a sarkon hagyott autóm felé. Eljátszottam a gondolattal: megyek, megyek, lassan már látom az utcasarkot, ahol leparkoltam, és a döbbent felismerés: nincs ott a járgány. Mondom, csak elképzeltem, de nem volt nehéz, mert pont a nyáron már megtörtént ez velem.
Döbbenetes érzés, számítasz valamire, már szinte látod a szemeiddel, azt, amire vársz...és....és...és akkor NINCS OTT.
Mit tesz ilyenkor az emberfia: megnézi még egyszer, nem hisz a szemének, el kezd idegesen kapkodni, bepánikol, összeroskad, rádöbben...aztán el kezd imádkozni: Uram, könyörgök...remélem, hogy csak elszállították, nem pedig ellopták...
Készen vagyok? ...tettem fel a kérdést magamnak is.
Találtam egy videót a YouTube-on - szerintem nem véletlenül- ami pont erről szól. Ja, nem az autódról, amit 10000 forintért kiválthatsz a telepről, ahová elszállította a csáposautó, mert tilosban parkoltál...hanem az Életedről!
Mt 24,27
Mert amint a villám napkeleten támad és napnyugatig látszik, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is.
Azért ez elgondolkoztató...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése