Reggelente vezetek. Autót. Otthon --> iskola --> óvoda --> munkahely. Muszáj.
Közben próbálom betartani a szabályokat. Nem másoknak betartani. Nem egyszerű.
Esemény: Anyuka bőszen magyaráz kicsi fiának, aki a hátsó ülésen ücsörög. Övek sehol, padlógáz, padlófék. Ha gond van. Úgy halad a sor, hogy mögém kerül. Ez nem lehet elviselni...egy szakadt Lada háta mögött...és padlógáz, már repül is a kis autó.
Ez a próbatétel. Nem visszavágni. Nem visszaelőzni, nem dudálni, nem villogni.
Pedig zsigerből menne. Képes vagyok rá, képesek vagyunk rá.
Elgondolkoztam: Hol van itt a boldogság, a szeretet, a türelem, az udvariasság? Melyik világban található? Mert a miénkből kiveszni látszik. Ezt gondolom.
"A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol rosszra, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal; mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. " 1 Kor 13,4-7
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése