Elmentünk tegnap délután egy iskolai "közös" szentmisére. Abba a katolikus iskolába, ahol a nagyobb gyermekeim (3) is tanulnak. Sőt, a Feleségem is ott tanít. Tehát a legkisebb gyermekemmel az oldalamon, mert ugye a többi, s az Asszony az osztályával volt, megérkeztünk szépen időben, s még helyet is találtunk két kedves néni között.
Kezdéskor osztályonként egy-egy gyermek szépen sorba állt, mert az adventi koszorúkat szépen, egyenként áldotta meg a misét celebráló pap. Nincs is ezzel baj. De akkor mi késztetett arra, hogy erről írjak?
Egy lány...egy tanuló. Késve érkezett, beült az előttünk lévő sorba az osztályába.
"Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta..."
Na ebből a kérődzés stimmelt, a jámborság valahogy nem. Látszott az arcán, hogy unja az egészet. Miért kell neki itt lennie...
Gyakorlatilag ott volt a szentmisén, de nem vett részt gyakorlatilag semmiben. Még a száját sem nyitotta a hívők válaszaira. A rágó kitartott a szentmise végéig...ebben (is) következetes volt.
Miért? Miért megy valaki szentmisére, ha unja, s daccal "végigrágja" az egészet? Válasz: Azért, mert kötelező.
Kötelezőőőő? Kötelező szentmise? Kötelező istentisztelet? Mi van? De tényleg, mi értelme így? Ki van pipálva?
Szerintem simán le kellene venni ezt a jelzőt ennek a katolikus iskolának a szentmiséről. Csak az jöjjön, aki tényleg elhiszi, ami ott történik. Csak az jöjjön, akit érdekelnek az Írás szavai. Csak az jöjjön, aki tevékenyen részt szeretne venni Jézus Krisztus keresztáldozatának és feltámadásának megünneplésében.
Lehet, hogy ez sokkal kisebb teremben is elférnénk...
A mise után ballagtunk az autó felé, s felhoztam ezt. Legnagyobb lányom erre csak ennyit válaszolt: S tudod, hogy mennyi ugyanilyen gyerek van az iskolában...
Na ez a nehéz pálya. Katolikusnak, hívőnek lenni egy katolikus iskolában egy közös, vasárnapi szentmisén. Minden tiszteletem azoknak, akik megmaradnak a hitükben.
6 megjegyzés:
Azt azért nem értem, miért jár egy ilyen gyerek katolikus iskolába... Persze, a szülöket kellene megkérdezni, akik valószínüleg hasonló módon ülnék végig a misét. Tényleg szomorú...
Biztos, hogy a "kérődző" leánnyal van a hiba? :) Miért kellene lelkesednie valamiért/Valakiért, amit/Akit szinte biztos, hogy egyáltalán nem is ismer...?
Mit kapnak a mai templomokban a "kérődzők"? Kapnak ott megfelelő "eledelt"? Miért érzik úgy, hogy oda nyugodtan bemehetnek rágóval a szájukban?
A hit az egy dolog...a vallás meg egy másik.
-Ha a templomokban a vallás helyett az ÉLET lenne jelen, azt hirdetnék,
-ha a "kérődzőket" olyasmivel etetnék, ami jó, ami kell nekik, amit megtapasztalhatnak, és ami ízlene nekik
-ha az oda betérők végre nem csak utánzatokkal, (szobrok, képek, és különféle "előírások", ilyen-olyan törvényekkel, stb.) találkozhatnának, hanem magával a Valósággal...
Nos, akkor, ha e helyett a sok "izé" helyett VELE kerülhetnének ott kapcsolatba, akkor az történne, ami ilyenkor mindig is történni szokott... :)
A "kérődzők" hirtelen köpni-nyelni nem tudnának - a rágók kikerülnének a szájakból - a szomorkodók örülni kezdenének, a betegek meggyógyulnának, halottak támadnának fel...stb.
Szerintem...
Kedves Névtelen!
Ó, ház ez méltó egy keresztényhez...név nélkül, kicsit bújtatottan, de megfelelőképpen hangoztatni a szokásos katolikusellenes nézeteket. Ügyes. Ilyenkor azt szoktuk mondani a gyermekeimmel, hogy: Tapsoljuk meg!
Hát elmesélném, hogy a "kérődzők" is megkaphatják a Szentlelket a templomainkban, ha akarják ezt. Sőt, maga az ÉLET van jelen az Oltáriszentségben, csak hinni kell benne. Az fog hinni, aki hinni akar, igen a többi pedig "csak" vallásos marad.
- Szobrok, képek?
A szobrok, képek segítenek emlékezni, segítenek az imára való ráhangolódásban.
- Törvények, előírások? Nekem semmiféle kényszerérzetem nincs, amióta megtértem. A törvények, előírások, amiket így emlegetsz, egy több ezer éves letisztult Egyház megfelelő útmutatásai, ajánlásai egy hívő ember számára. Segít,támogat, nem pedig korlátoz.
Persze lehet mindent félremagyarázni, belemagyarázni, még a Szentírásba is, sőt lehet hangos szóval deklarálva kilépni is az Egyházunkból, s aztán menni gyülekezetről gyülekezetre. Valahol bemerítkezni, mert a katolikus keresztelés - az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében - biztos csak valami démoni cselekedet volt, s nem volt érvényes cselekedet.
Nevetséges és szánalmas, sőt már unalmas...
Visszatérve a "kérődzőkre"...hát nem kötelező lelkesedni. De nem kötelező katolikus iskolába járni sem, ha már valakinek olyan kiváló ismeretei vannak Egyházunkról...
Üdv Tesó
Véleményezném az iskolai ünnepet.
Bár én nem vagyok vallásos, de néha nap be tévedek egy egy templomba.
Úgy gondolom lehet csendbe, rendesen meghúzódni hátul, és szemlélni a szertartást ami másoknak oly fontos.
És ha valaki vallási körökbe mozog tartsa be a szabályokat.
És ami fontos ha nem tetszik egy szabály azért még ne alkossak egy új hitet amiben én írom a szabályokat.
üdv
Wolf
Szomorúan olvastam ezeket a sorokat, hogy máshol is ez a helyzet. Nálunk is, csak a hittanórán.
Hitoktató vagyok egy Pest melletti faluban, ahol a hittanórák az iskolai tanítás után a plébánián vannak. Egyáltalán nem kötelező jönni. Csak az jön, aki szeretne. És mégis jönnek olyan gyerekek, akiknek otthon a szülei teszik kötelezővé, hogy eljöjjenek, holott a szülők nem is vallásosak, vagy van, aki annak mondja magát, de nem jár misére, nem imádkoznak otthon. A gyerek pedig már gyűlöl mindent, ami a hittel és Istennel kapcsolatos és ezt hittanórán vezeti le. Mert otthon neki kötelezővé tették azt, amit a szülők maguk nem élnek, nem adnak róla példát, nem szerettetik meg a gyerekkel.
Sajnos nem egy ilyen van! Nagyjából minden osztályban van néhány ilyen gyerek és ők egyszerűen ellehetetlenítik az órát és nem tudunk tanulni azokkal, akiket viszont érdekelne.
Beszéltem néhány szülővel erről, de persze az lett a vége, hogy én mit képzelek, miért akarom én megmondani, hogy a gyereke járjon-e hittanra vagy sem, miért véleményezem én az ő hitéletüket és mi jogon szólok bele, hogy otthon náluk mi van és különben is az én hibám az egész, mert biztosan unalmasak az órák. Pedig minden órán játszunk, videózunk, beszélgetünk. Ha a gyereket már ez sem érdekli, akkor ott már komoly gondok lehetnek.
Szóval, visszatérve a témához, sajnos vannak szülők, akik még a nem kötelezőt is kötelezővé teszik a gyereknek, de ezzel csak az ellenkezőjét érik el, mint amit szeretnének: a gyerekben nem fog sosem kicsírázni az elvetett mag, mert a kötelező-szagú hittanórák, misék, iskolák elfojtják az otthoni szeretet és jó példa nélkül.
Engem a szüleim büntetésből küldtek hittan órára hátha jobb gyerek leszek de csak a cukorkáért jártam rendszeresen.
Nem voltam odavaló, olyan volt mint egy mesemondó kőr. Ezzel nem a hittan órát akartam le szólni.
De én ennyit fogtam fel belőle.
Nem hiszem hogy az erőltetés miatt nem lettem vallásos, de még nem ragadott magával a szentlélek.
Szerintem nem szabad erőltetni a hitet azt tapasztalni kell. üdv Wolf
Megjegyzés küldése