Eltűnve bár, de veszve nem....

Na, ez gyenge költői ferdítés volt, mindenesetre címet adni mindig kell a posztnak, tehát megtettem.

Tehát: Nem vesztem el (nagyon), csak zajlik az élet(em) s ez jó kifogás arra, hogy miért hanyagoltam el webnaplómat, azaz inkább az Olvasóimat?

Sokat morfondíroztam ezen a 365 nap projekten. Miért nem tudok pl. ebben a kicsiben hűségesnek lenni.

Mi akadályoz? Hiszen ez napi 5 perc. Bele kellene férjen. Mint ahogy a napi ima is bele férhetne. Arra jutottam, hogy a "túl nagy" projektek lefoglalják az időmet, az energiámat, a gondolataimat. Ne érts félre, nem az a gond, hogy a nagy projektek rosszak, hanem az, hogy én emiatt nem szakítok időt a kicsikre.

Nostehátakkor: A feladat adott: észre kell vegyem a kicsi ajándékokat, s nekem is ilyeneket kell másoknak adnom. Mint például egy blogbejegyzést, egy poszt Neked. Vagy egy ima Jézus felé. Csak röviden. De rendszeresen.

Aki a kicsiben hű, a nagyban is hű; és aki a kicsiben hazug, az a nagyban is hazug. És ha a máséban nem voltatok hűek, akkor ki adja oda nektek azt ami a tiétek?    Lukács 16,10/12