Böjt? Nagy!

Mitől lesz nagy a Nagyböjtünk? Ez így elég viccesen hangzik, pedig nem annak szántam.

Talán attól, hogy nem "kis ügyekről" mondunk le, nem kis mértékben próbálunk megújulni, hanem valami nagyobbra vállalkozunk. Valami olyanra, ami alapjaiban változtat meg minket. Szüksége van erre Istennek? Nincs. Nekünk van rá szükségünk...Nekem szükségem van Rá. Így, nagybetűvel...

Ez most - ebben az időben - nem az a "szokás kereszténység"...amikor egy átlag pénteken találkozván egy ismerőssel megdöbbent rajtam és hangot is adott neki, hogy én miért zúzapörköltet ebédelek - mert hiszen péntek van! - felkiáltással. Az illető csak azt felejtette el, hogy egy átlag - nem nagyböjti pénteken - nem csak a hús élvezetéről lehet lemondani, hanem bármi másról is. Bármi másban is lehetünk önmegtartóztatóak.

A nagyböjt valami egészen más lemondást kíván meg tőlem. Elég, ha Jézusra tekintünk, az Ő lemondásaira a Kereszt felé indulva. Igen, azt gondolom, hogy olyan nagy dolgokról kell lemondanom, amit én "nagynak" tartok, fontosnak tartok az életemben. Persze ezek valójában nem fontosak, csak én tartom azokat annak. Ezt mindenkinek magának kell felismernie, hogy mi az a nagy ügy, ami úgymond feleslegesen terheli az életét, s elfordít Krisztustól. Nekem is magamnak kell felismernem. A felismerésekhez Jézus ad erőt és kegyelmet. Ha elfogadom. Próbálom minél többször elfogadni.

Legyen áldott a Te Nagyböjtöt is!