Színház az élet...

Olvastam egy cikket, internet marketing ügyben, és közben jött az AHA élmény. Ez nekem is el kell mondanom itt Nektek. Csak más megközelítésben...

A cikk lényege: Amikor beülsz a színházban, a puhán kárpitozott fotelba és élvezed az előadást, valójában csak egy kis részletét, mondjuk úgy, hogy a végeredményt látod. Annak, ha igen jól sikerül az előadás, bizony oka van. S ez az ok sokszor nem (csak) a színpadon keresendő. Ott vannak a technikusok, a díszletmozgatók, különféle műszaki szakemberek, akik teljes erejüket beleadva járulnak hozzá egy-egy előadás sikeréhez. Nélkülük még a függöny sem menne fel, a fények sem gyulladnának ki. Érted ezt?

Nos: alkalom, rendezvény akad bőven a keresztények háza táján is. Például egy rendezvény sorozat megnyitója, vagy egy dicsőítő alkalom, de gondolhatsz bármi másra, ami éppen a közeledben van.

Mindennek gazdája kell legyen! Nem várható el a színésztől, hogy maga rángassa el a függönyt, gyújtsa meg a fényeket és forgassa el a forgószínpadot.

Lefordítva a saját magunk életére: Mindennek gazdája kell legyen! Kellenek lelkes testvérek, akik széket pakolnak, akik a technikát cipelik és működtetik, akik szórólapot szerkesztenek, nyomtatnak és osztanak. Akik kezelik és előkészítik a projektort a vetítéshez. Akik fogadják az érkezőket. Akik segítenek, ha nem találsz valamit. Akik mindezt megszervezik, összefogják és koordinálják. Be szép szó.

Az ő munkájuk, jelenlétük nélkül gyenge is lehet a végeredmény. Amikor úgy érzed, hogy itt voltunk, de minek is? Amikor a befektetett energia sokszorosa annak, amit eredményben vártál. Nem lehet spórolni a munkán, nem lehet takarékoskodni az embereken.

Miért mondom el mindezt? Én egy dicsőítő csoport szervezőjeként és énekeseként szolgálok. A mi feladatunk odafigyelni az Úrra. Megtenni mindent - próbálni, tanulni -, hogy amikor felhangzik a dicséret, akkor az OLYAN legyen. Pont olyan, ami méltó. Őhozzá. Ha az energiáinkat másra fordítjuk - technikára, dalszöveges szórólapokra, szervezésre, szállítmányozásra - akkor bizony bekövetkezik az, amit nem várunk: lapos lesz a szolgálatunk. Elfáradtunk, pedig még el sem kezdtük. Nekünk a magunk területén kell odatenni azt, amit tehetségként, talentumként kaptunk. Nagyon kell ügyelnünk arra, hogy ne bízzuk el magunkat. Nem elég "beesni" az alkalomra. Oda kell szánjam az időmet, gyakorolnom kell. Fel kell készülnöm mind fizikailag, mind szellemileg az "előadásra". Így idézőjelek között. Mert színház az élet...
Akinek van füle, hallja meg...