Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!”
Nos: Ezt hívjuk ráhagyatkozásnak. Feltétel nélküli bizalomnak. Átadott életnek. Mérhetetlen alázatnak.
Gyakoroljuk ezeket? Háát....őőő....ritkán. Mármint, hogy én nekem sokszor fentiek nehezen mennek.
- Persze könnyű belefeledkeznem egy szép őszi fa vöröslő színeibe (lásd a fotókat itt a jobb oldalon), de nehéz ráhagyatkozni Istenre, amikor valami nehéz dolog ér az életben...ki tudja, miért!
- Persze könnyű megbízni abban, hogy hát ha piros a lámpa nekik, akkor én a zöldön biztonságosan átmehetek, de nehéz néha bizalmat szavaznom Istennek. Azt gondolom, én jobban tudom, majd én elintézem. Megoldom.
- Persze könnyű rácsodálkozni egy igazi átadott életű keresztény zenészre, mondjuk ott van például Michael W. Smith, de hol állok én ebben a kérdésben? Az életátadásban...
- Persze könnyű elképzeli Jézus mérhetetlen alázatát, amikor megmosta a lábát a tanítványainak, de eljutok-e én valaha oda, hogy levetkőzzem a gőgösségemet, az elbizakodottságomat...
Nem, nem kárhoztatni akarom magamat, de mint emberben, bennem is megtalálhatóak ezek a vonások. Így Adventben elgondolkoztam ezeken.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése