Légy a tejben...

Egy este nálunk járt egy jezsuita pap testvérünk. Beszélgettünk.
Szóba került az imádság. Azt mesélte, amikor imádkoznak:

• előkészítik az imát,
  
• imádkoznak,
  
• majd elmélkednek az imáról.

Tehát nem úgy történnek a dolgok, mint ahogy a légy beleesik a meleg tejbe, és ott van, kész...

Ha belegondolsz, hányszor történik meg (nálunk, máshol sehol :) ), hogy ilyen tejbe esett légy módjára imádkozunk. Belepotty, gyors ima elhadar és annyi. Ima letudva. Ki lehet pipálni.

Ugyanilyen szindróma, amikor elkésünk a miséről (kizárólag mi, másra nem gondoltam :) ). Nem tudjuk a lelkünket, szívünket előkészíteni, nem érkezünk meg.

Amikor dicsőítünk, akkor is így "működik" a dicsőítés. Először az "előcsarnokban" letesszük magunkról a terheket, "lábat mosunk". Megtisztulunk. S amikor már az odafigyelésünk megfelelő, akkor merülünk el Isten imádásában, a Szentéjben, az Úr jelenlétében.

Annyi mindenre van időnk, szánjunk hát többet Istenre is!