Nekem szükségem volt a megtéréshez arra, hogy "kézzelfoghatóan" megtapasztaljam Isten szeretetét, konkrétabban a Szentlélek jelenlétét. Ez olyan "tamáskodás" volt bennem, de belülről faladó. Vágytam az Isten megismerésére. Közelről.
Természetesen ketté kell választani az igazán hitből hívők - akiket a legelején említettem - és a szokásból templomjárókat. Mert utóbbiak is léteznek. Szép számmal.
Érdekes ez a tamáskodás dolog. Mert lehetnének többen is Tamások, de nem teszik. Talán érdektelenségből? Talán beletörődésből? Nem tudom.
Nekem az a furcsa - már néhány fórumon emiatt heves viták részese is voltam - hogy vannak, akik kimondják: semmi szükség nincs a Lélek megtapasztalására, elég a hit maga. Pont.
Hát én ezzel nem értek egyet. Azt gondolom, hogy a mai kor emberének igenis szüksége van / lehet olyan felrázásokra, mint amilyen akár a Passió c. film is volt. Egész egyszerűen feljebb helyezkedik már el az ingerküszöbünk. Értsd: erősebb hatások szükségesek ahhoz, hogy valakit kibillentsen a jól megszokott életéből. A szokás-kereszténységeiből.
Ugyanígy ha megérint a Szentlélek, az megráz, az felkavar, az betölt.
Légy Tamás, és kérd az Atyát, hogy mutassa meg magát!
Vagy csak egyszerűen légy hívő!
---a fotó a http://www.sxc.hu ingyenes gyűjteményből származik---
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése