...elérkezik. A várva várt. A reményeinkben élő. A Feltámadás ünnepe.
Nagyszombat estéje a szívemben mindig valami különös csodaként van jelen. Ahogy a sötétségből megérkezik a fény, ahogy a templomban felgyulladnak a fények, úgy érkezik meg az öröm a szíveinkbe: Hallelujah! Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!
Szép szokás szerint ekkor énekeljük újra a nagyböjti szünet után a Glóriát.
Megcsendül a templom összes csengője, a kántor a billentyűk közé csap, és megszólal az orgona teljes hangerővel - hirdetve az ÚrIsten dicsőségét! Olyan ez a pillanat, amikor a megszülető gyermek először felsír. Egyszerre megható, torokszorító és ujjongással eltöltő. Amikor nem tudod eldönteni, hogy sírjál-e vagy nevess.
Szenvedés, halál, feltámadás, öröm.
Ez így helyes. Ez a mi reményünk.
Imádkozzunk azokért is, akik nem így gondolják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése