Megdöbbentő számomra, hogy amikor valaki kereszténynek tartja magát, akkor válogat. Akár. Válogat neki tetsző módon abban, hogy mit fogad el és mit nem.
Ez a téma most különösen foglalkoztat, hiszen többfelől is úgymond belebotlottam hasonló szituációkba...
Normális esetben egy ember tagja egyrészt a nevén nevezett felekezetének, másrészt az Egyháznak, mely minden keresztény Egyháza.
Ha elfogadom a hitem szerint a felekezetem/egyházam - mi több a kereszténységem, akkor hogyan lehetséges szelektálnom? - Ez és ez jó nekem, tehát megtartom, ez meg ez kényelmetlen, ergo elvetem. Szerintem ez nem lehetséges, nem jó, illetve hibás döntés és szemléletmód következménye.
Igen, vannak kényelmetlen helyzetek és kényelmetlen kérdések. De állítom, hogy Isten a szabadságot pontosan a törvényei által adta meg nekünk úgy, hogy azok pont a mi érdekünket szolgálják...Meg aztán itt van rögtön Jézus, aki ugye Isten Fia.
sze
Az Ő kérése egyértelmű: a szeretet parancsa alapján éld az életed. Ha ez vezet, akkor minden, de minden kitűnően mérlegelhető és az eredmény mindig egyértelmű.
1 megjegyzés:
A Greace klinikában volt egy rész, amikor az anya úgy jellemezte a mélyen vallásos férjét, hogy ő egy olyan ember, aki számára a hit nem svédasztal.
Nem svédasztal, és szerintem jobb lenne, ha ezt egy kicsit mi magunk is tudatosítanánk, mert attól, hogy olyan sok minden közül válogathatunk, még nem vehetem el csak azt, ami nekem tetszik és nem tömhetem meg vele dugig a tányéromat, mert akkor másnak nem marad belőle és a tányéromon pedig semmi másnak nem marad hely. Nem hagyhatok ott bizonyos ételeket, mert én nem válogathatom ki, hogy ez a része kell, ez meg nem.
Amikor ezt a hasonlatot hallottam, akkor értettem meg igazán azt, hogy légy meleg vagy légy hideg, mert ha langyos vagy én kiköplek. A vallás nem svédasztal, nem vehetem el, ami tetszik és nem hagyhatom ott, ami nem. Döntöttem, Jézus csapatában akarok játszani, minden szabállyal, amit Ő hoz!
Megjegyzés küldése