Vészcsengő...

Kedvenc témám...tudjátok, a keresztény hit kontra ezoterikus, new-age-es cuccok.
Hogyan állok én az ilyen kérdésekhez, miként reagálok az ilyen felvetésekre??

Ha könyvről van szó, megnézem a kiadóját. Ez az első. Ha valamelyik ezoterikus kiadó - nem vagyok hajlandó reklámozni, hogy melyik - akkor az bennem eleve már csönget. Amely kiadó beleáll egy szellemiségbe, az benne is marad. Általában.

Ha valaki felvet egy témát, általában előjön a már korábban magamba plántált tudás és tapasztalat az adott témakörben. Gál Péter atya könyve  "A New Age keresztény szemmel" alapmű a témában. Ugyancsak lelkes olvasója vagyok Kovács Gábor atya Hagiosz című honlapjának. Érdemes őt olvasni, megtért, mélyen hívő, a Szentlélek vezetése alatt álló pap.

Az ezoterikus témák nagy része "szeret" keresztény köntösbe is burkolózni - ez nagy csapda!
"Papokat és szerzeteseket" ingyen fogadunk - mondja például az agykontroll c. tévtudomány szórólapja.
Egy katolikus iskolában mandalákat rajzoltatnak a gyermekekkel. Kérdésemre, hogy mit keres az ott, a válasz a következő volt: én ezt nővérektől tanultam - lásd szerzetes nővérektől - tehát ne mondjam, hogy az káros...

Nem egyértelmű sajnos, hogy aki több évet teológiát tanul és ráadásul még fel is szentelik (pl. pappá), vagy fogadalmat tesz (pl. egy szerzetes), akkor ő ezáltal onnantól kezdve "tud is" megkülönböztetni. Mert nem gyakorolják és tanítják ezt megfelelően. Abból gondolom, hogy különben ez nem is lenne kérdés és probléma mondjuk az én katolikus ismeretségi körömben.

Ilyenkor irodalmat gyűjtök és keresztény szellemiségű ellenvetéseket. Van, aki elolvassa és megérti, van, aki nem. Bennem mindenesetre az van: én szóltam, megtettem, amit kötelességemnek éreztem.
Egy biztos: minél többet olvas valaki ebben a témában, egyre kifinomultabb "orra" lesz. S a vészcsengő azonnal megszólal, hogy nem kereszténynek való dologba ütköztünk...