Tudom...s mégsem cselekszem.

Népes családom gyermeki tagjai rendszeresen mondják: "Tudom, Apa...."
Miről is van szó: reggel, amikor hidegebb van a házban - zokni, papucs, fürdőköpeny...vagy amikor elmegyünk otthonról - konvektorokat lecsavarni, ajtókat bezárni...
Egyszóval vannak dolgok, melyeket a "Tudom..." kategóriába sorolhatunk, mégsem cselekszünk. Mert rendszeresen lemarad a zokni, a papucs, a fürdőköpeny...vagy égve marad a konvektor...sorolhatnám.

Tudom, s mégsem cselekszem. Tudom, hogy valami fontos, fontos rám nézve - mert egészséges maradok, fontos másokra nézve, mert Apának és Anyának nyugodtabb a lelke, ha nem vagyok beteg, sőt gyógyszerre se kell költsenek...Mégis megmaradok a "Tudom..." szintjén s nem cselekszem.

Nem így van ez néha a hívő életünkben is?
Tudom, s nem cselekszem.
Avagy tudom, hogy nem kellene tennem, s mégis megteszem.

- Tudom, hogy pl. nem illik leüvölteni a másik autós fejét, amikor valamit nem jól csinál előttem, mégis leüvöltöm...persze úgy, hogy a gyermekeim is ott ülnek mellettem.
- Tudom, hogy előbb magam kellene tisztába jönnöm magammal, mégis sokszor másokat ítélek meg.
- Tudom, hogy a problémáim, a gondjaim nem azért vannak, hogy dédelgessem őket, átadhatnám Istennek, mégis inkább a sebeim nyalogatásával foglalom le magamat.
- Tudom, hogy a Karácsony nem az ajándékokról, a favásárlásról, a takarításról, s főzésről szól, hanem a Megváltó érkezéséről...mégis elcsavarják az eszemet a tennivalók.
- Tudom, hogy több kapcsolatra van szükségem Istennel, mégis néha elfelejtkezem Róla.
 ...s lehetne hosszasan folytatni a sort... lehet, hogy Te is megtalálod a magad életéből az ideillő példáidat.

Áldott Karácsony várást!