Tegnap beszélgettem egy nagyon kedves ismerősömmel...előkerült a párválasztás témája.
Vajon mi szükséges egy jó és megalapozott kapcsolathoz?
Szerintem és a Feleségem szerint is :) van egy fontos terület, mely nem kerülhető el.
Egymás megismerése. Ez így nagyon könnyűnek hangzik. De nem az.
Vannak szintek, a felületestől az egészen mélyig.
Vannak, akik már a felületes megismerés kapcsán azt gondolják, ez elég. S irány az esküvő. Valamely formája. Később (tisztelet a kivételnek) előkerül az ügyvédi segítség a válás kapcsán...őőő, hogy segítsen a vagyonmegosztásban. Én kérek elnézést.
Vannak, akik valahol középúton megállapodnak. Elindulnak a mélyebb megismerés felé, de valahol, egy ponton, megállnak.
Ők azok a házasok, akik élnek, együtt, de van, hogy valami hiányzik. Van, hogy jön egy krízis - félrelépés, állásvesztés, építkezés, plusz egy gyermek - és pont azt a krízist már nem bírja ki a kapcsolatuk. Mikor történik ez? Nem tudok számokat mondani. De előfordul 15-20 év házasság után is.
Aztán vannak azok, akik tudatosan felkészülnek a holtomiglan-holtodiglan házasságukra és rendesen időt és energiát fektetnek a kapcsolatukba.
Mi kell ehhez? Keresztény házasoknak találták ki a Házas Hétvége lelkiségét/közösségét.
Jegyeseknek, házasoknak olyan "irányított lelkigyakorlatokat" - nem találtam jobb szót - tart a Közösség, mely jegyeseknél mélyen megalapozza az elköteleződés előtti pillanatban a kapcsolatukat. Házasoknál pedig visszavezet oda, ahonnan indultunk, a szerelem, az egymás tökéletes elfogadására való törekvés irányába. Ez is egy út. Nem mindenkié. Viszont akié, annak hasznos.
De hol van ebben a történetben Isten? Hiszem azt, hogy ténylegesen tartós házasság csak a szentségi formájában - annak megélt formájában működik, mert átszövi a Szentlélek munkálkodása. Az a mélység, melyet itt fentebb emlegettem, már nagyon nehezen működik Isten segítsége nélkül. Egyfajta háromlábú szék ez, a férj, a feleség és Isten egy-egy láb. Ha hiányzik - a házasságról beszélek - valamelyik láb, hát lehet egy ideig egyensúlyozni, de a vége mindig a huppanás...hogy finoman fejezzem ki magamat. Elkerülhető. De dolgozni kell érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése