Jöjjetek hozzám mind!

Néhány napja, szombaton tartottuk dicsőítő alkalmunkat a Szeged-Alsóvárosi Ferences Plébánián.

Miközben énekeltünk, s imádkoztunk, nekem elég erősen bevillant egy igerész, miszerint:
"Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket." Ezt meg is osztottam a jelenlevőkkel.

Most, hogy írom ezt a bejegyzést, előtte "felütöttem" levelezésemben a mai napra rendelt evangéliumot, s a választható egyik rész pont ez... Minő véletlen. :)

Mt 11,25-30

Abban az időben így szólt Jézus: ,,Áldalak téged Atyám, menny és föld ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett ez neked!
Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű -- és nyugalmat találtok lelketeknek [Jer 6,16]. Mert az én igám édes és az én terhem könnyű.''

Mennyire egyszerű a fáradtságra hivatkozni: nem megyek templomba, istentiszteletre, mert fáradt vagyok. Nem járok dicsőítésre, mert fáradt vagyok. Nem megyek el egy-egy közösségi alkalomra, mert fáradt vagyok. Vagy valami más dolgom van. Ami fontosabb, mint Isten. Hümm.

Pedig valahányszor közösségben együtt vagyunk és ott az Úr is jelen van, az egész egyszerűen többet ér minden nyűglődésünknél, fáradságunknál. Mert Ő tényleg felüdít. S ezt nem lehet megmagyarázni, nem lehet elmesélni, ezt át kell élni, meg kell tapasztalni.

Apropó, megtapasztalás. Elvárásokkal nem működik. Nyitott szív kell hozzá. Úgy megyek, hogy bármi megtörténhet. Vagy nem.

"Mert az én igám édes és az én terhem könnyű."

Mondhatnánk, Drága Urunk, tele vagyunk terhekkel - hol is vannak a csekkek, amit éppen be kellene már fizetni, például - de az Úr igája más. Nem e világból való. A terhünk az, fogadjunk be minnél több szeretetet az Úrból. S aztán menjünk és adjuk ennek a többszörösét oda másoknak. Ok. Nem egyszerű feladat. De ki-ki elgondolkozhat rajta, hogy az ő életében most mit jelenthet ez. Egy biztos, ha már az Úr dolgain gondolkozunk, rossz irányba nem mehetünk.