Ezt írtam az előző cikkem végén:
"Hogyan viszonyul fentiekhez a "néző", a hívő keresztény ember?
Hát az a tapasztalatom, hogy van, aki a dicsőítő csoportot is zenekarnak nézi, s ennek szellemében "hallgatja", s nem jut el oda, hogy ő maga is dicsőítsen a csoport segítségét felhasználva."
Értem én Ákos (az előző cikk 2. hozzászólója) gondolatait a "nincs éles választóvonal a két kategória között" ügyben, mégis nekem más a tapasztalatom.
Vannak, akik tényleg csak azért jönnek el a dicsőítésre, mert szeretik ezt a fajta "zenét". Lehet, hogy még együtt is éneklik a számokat velünk. De tudom, hogy még nem jutottak el oda, hogy dicsőítsenek.
Mert mit értek én a dicsőítés alatt?
Az az állapot, amikor feltételek és elvárások nélkül ki tudom mondani, hogy Ő az Úr, az egyetlen Isten, a Teremtő és Megváltó, Szabadító és Gyógyító. S dicsérem és felmagasztalom ezért. Elismerem a Nagyságát, nem kérek semmit, és nem adok hálát az aktuális dolgaimért...ez a tiszta dicsőítés.
Az az állapot, amikor feltételek és elvárások nélkül ki tudom mondani, hogy Ő az Úr, az egyetlen Isten, a Teremtő és Megváltó, Szabadító és Gyógyító. S dicsérem és felmagasztalom ezért. Elismerem a Nagyságát, nem kérek semmit, és nem adok hálát az aktuális dolgaimért...ez a tiszta dicsőítés.
Természetesen belevegyülhet az imába a kérés és hálaadás, de tudatosítani érdemes, hogy a dicséret az más.
Kinek jó a dicsőítés? Szerintem nem az Istennek van rá szüksége, hogy dicsérjük Őt, hanem nekünk van arra szükségünk, hogy dicsérhessük Őt. Ugyanis a dicséretkor történik valami...egyszer csak.
Amikor imádók serege - lásd a jelenlévők - egyre feljebb és feljebb emelik az Úr nevét, akkor van egy pont, amikor megnyílik az ég...s a Szentlélek kinek-kinek kevésbé vagy jobban érezhető, megtapasztalható módon egyszer csak megjelenik a fizikai valónkban. Betöltekezhetünk a Szentlélekkel, elmerülhetünk Őbenne...ránk árad...stb.
Nehéz szavakat találni rá...de átélni annál magasztosabb.
Nem részegek ezek, ahogy ti gondoljátok, hiszen a nappalnak még csak a harmadik órája van,
hanem csak az történt, amit Joel próféta megmondott:
"És ez lesz az utolsó napokban, -- mondja az Úr --, kiárasztom Lelkemet minden emberre; akkor fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, ifjaitok látomásokat látnak, öregjeiteknek pedig álomlátásaik lesznek.
Szolgáimra és szolgálóimra kiárasztom Lelkemet azokban a napokban, és prófétálni fognak."
Csel 2,15-18
Csel 2,15-18
Mi kell ahhoz, hogy a dicsőítésben megtapasztaljam a Szentlélek Isten jelenlétét? Elsősorban hit. Hit abban, hogy ez megtörténhet velem is. Most, 2011-ben. Másodsorban pedig nyitott szív. Nyitott kell legyek arra, hogyha eljön egy pillanat a dicsőítéskor és megtapasztalom Istent, akkor merjek elmerülni az imádatban. Ilyenkor alakulhat ki bennünk a nyelveken imádkozás, vagy nyelveken éneklés is. Ilyenkor már nem mi formáljuk a szavakat, hanem a Lélek munkálkodik bennünk...ez egy "Táborhegy állapot", hiszen "Uram, jó nekünk itt lenni!" Mt 17,4a
1 megjegyzés:
Már az előző cikkhez is szólni szerettem volna DE:
Mivel nem vagyok vallásos nem tudhatom, kinek mit jelent a dicsőítés. Én magam is voltam már egy páron,én személy szerint koncertnek érzékeltem, a magam tudatlanságával.
Úgy gondolom a dicsőítésnek is több fokozata van, az első aki véletlen be téved és meg hallgatja a zenéket énekeket. Ő lehet hogy később vissza tér, és egy következő szintre lép.
Második szint aki ott ül és hallgat és morfondírozik vajon mikor jön a csoda, imádkozik, énekel, át érez dolgokat.
A harmadik szint "nem feltétlen a csúcs" aki Énekel ,zenél, imádkozik
Érti hogy miről szol a dicsi és lelkiekben fel is készül rá. Misére megy, gyónni megy, magába szál és felkészül.
Gyanítom hogy a csoportban belőlük van a legkevesebb, talán még a zenekarba se mindenki éri el ezt a szintet.
Hadlyuk meg az embereknek a fejlődés lehetőségét, és tanítsuk őket,segítsük őket egy magasabb szint elérésében.
üdv Wolf
Megjegyzés küldése